contact us

Use this form to make a quick connection and I will do my best to respond within two business days. 

Feel free to drop a link to your own website in the message box.


London
UK

Ashlee Conery is a contemporary art curator living in London. Originally from Vancouver she has worked with Austrian, Canadian, French and Hungarian artists producing exhibitions in large and small galleries, institutions and off-spaces.

AC_Poster-Banana- H.jpg

NOSTALGIA . Higgs Field . Budapest 08.11.13

See exhibition text translated into images (video) below.

Görgessen lefelé a magyar fordítás

        Artists: Csaba Nemes (Budapest)  |  Romana Engartner (Vienna)                           

This 8 hour exhibition was constructed as a nostalgic shock to the system. Imitating the ephemerality of cyclical nature of nostalgic sentiments. 

Nostalgia is used to market politics, fashion trends, and sugary sweets. It is a comfortable feeling that can distract us from the troubles of today. It uses hindsight against us, as we are quick to forget the ideological problems of the past. Even historical meanings behind traditional symbols are forgotten when we are presented with simplified interpretations created to comfort us in the present. This is not a new phenomenon; our obsession with the past has been used for good and evil, as long as communities have recorded history and perhaps even before. Nostalgia is a social habit that encompasses both our infatuation with history and our belief that it can and will guide us to a better future. Memorabilia provides a superficial connection to memories and a distraction from the present. These objects are appropriated by value systems for which they become symbols of a return to tradition. Something as culturally empty as a candy brand can become an emblem of national identity. No object or image is sacred or out of the reach of this social process. Even natural objects, when focused upon, can be infused with social meaning and often become nostalgic reminders of purity and momento mori. 

Csaba Nemes. SOFT-TEASE. 2009 

Csaba Nemes. SOFT-TEASE. 2009 

The concept for this exhibition was formulated in its context, Budapest, and thus 'poped-up' there in response to current social and political trends.

The exhibition text for NOSTALGIA was written and filmed by curator Ashlee Conery and translated into Hungarian by Higgs Field. The film interprets the text into silent moving images that include traditional Hungarian and Austrian candy brands (Túró Rudi and schokobananen) being tossed in front of recognizable monuments located in Budapest and Vienna. The video intends to make it possible for the themes presented by the exhibitions curator to be understood by a multilingual and multinational audience. In the context of an exhibition showing only video work, the curator has endeavoured to employ the same medium in order to communicate with its audience. Titled "It's Banana's" the film borrows, like the exhibition 'logo', the brand imagery of these nationally iconic sweets to question the substance of current political and social focus on the past.  The red dots borrowed from Túró Rudi almost unnoticeably begin to shift out of place, rebelling against their usual conformity. 

Csaba Nemes’s video entitled Puhányok (Softies, 2009) presents the problems of racism, prejudice, and lynch law deeply ingrained in Hungarian society. It uses a direct, documentary style to reenact real time events, layered with objects and costumes highlighting the nostalgic elements behind each character’s ideology - the Hipster, the Yuppie and the Extremist. Nemes has first-hand experience of local social politics, which play a distinct role in his work as he relies on the power of presenting concrete situations rather than using abstract political symbols. Here, however, we see him reflect on those symbols and their place among the ideologies from the far left to the far right. The use of symbols to promote ideas of progress and nationalism pervades Neme’s work, often expressing the disjointed reality between perceived and actual meaning.

Work provided by Knoll Galéria  www.knollgalerie.at/nemescsaba

ROMANA EGARTNER. LICHENS, TRANSFORMED/ TRANSFERRED SPACE STATES. 2012

ROMANA EGARTNER. LICHENS, TRANSFORMED/ TRANSFERRED SPACE STATES. 2012

Romana Egartner draws our attention with the elegant symbolism of nature. Her work offers an image of a blooming lichen, a plant thats very existence is a symbol of endurance and resilience. Lichens can be sensitive to environmental changes, however even if denied water for decades they will revive from only a light shower. No one has ever been able to calculate the actual length of a Lichen’s life. Altering its state in space, the spreading and contracting of its leaves is triggered only by the nourishment of water. Using time-laps photography Egartner recorded a lichen over a 30 minute period of spraying its cells with water accelerating the footage to 6 minutes and 21 seconds. The frame slows into real time only when the lichen has fully revived.  It transforms from a state of perseverance to a state of function in what appears to be seconds. It blooms, filling the space of the screen, with the sole instinct of providing more surface area to capture the water. The inner "factory" responds quickly with a photosynthetic process that operates only when nourished. Egartner developed a program to read the changing “image information, (colour changes and movement) that generates a sound we hear based on fluctuations in the image. This allows the viewer to not only see but hear the lichens changing state”. The entire revival process of this plant is manipulated, attaching a false sense of speed, efficiency and even beauty to the severity of the lichens reality.

 In a continuous cycle of revival and hibernation, the lichen becomes a metaphor for culture, ideology and even nostalgia. In Egartner’s words, “the prancing movements as well as the change of the chromaticity can be considered as a translation of the dynamics of a coming back to life or waking up from a state of rigidity.”

 

[Magyar fordítás]

A kiállítás a nosztalgikus érzések múlékony karakterének megjelenítésére tesz kísérletet. A három kiállított videot a „ma van, holnap nincs” tematika kapcsolja össze.

A politikai marketing, a divattrend és az édességipar egyaránt épít a nosztalgia által keltett kellemes érzésekre, elvonva a figyelmünket a mindennapi problémákról. A nosztalgia ellenünk fordul azonban, ha megfeledkezünk a múlt eseményeiről. Még a hagyományos szimbólumok történelmi jelentése is elsikkad amikor azok komfortérzetünket szolgáló leegyszerűsített értelmezésével találkozunk. A jelenség nem új: a múltat illető megszállottságunkat a történelem folyamán használták már jó és rossz célokra egyaránt. A Nosztalgia egy közkeletű hitre kíván reagálni, mely szerint a múlt valami módon elvezet bennünket a jövőbe, vagy legalábbis kapcsolatot teremtve a múlttal eltereli figyelmünket a jelenről.

A nosztalgia tárgyak rendkívül különböző értékrendszerek szimbólumaivá válhatnak. Nincs olyan tárgy avagy kép, amely tabu volna eme értelemképződési folyamatban. A rájuk vetülő figyelem még a természeti létezőket is átitatja társadalmi jelentéssel, így ezek gyakran válnak a tisztaság és a momento mori nosztalgikus emlékeztetőivé.

A kiállítás koncepciója összefüggéseiben Budapesten formálódott, emiatt a jelenlegi társadalmi és politikai trendekre reagálva ölt format és maga is egy ismerős márka vizuális ábrázolási eszközeivel kívánja megszólítani a közönségét. Az „It’s Bananas” című némafilm egy nyolc hetes bécsi és budapesti kurátori tartózkodás során készült. Ez idő alatt Conery számos művésszel és kurátorral beszélgetett a helyi művészeti szcénét meghatározó társadalmi és politikai trendekről. A videó, akárcsak a kiállítás

logója, az ikonikus nemzeti édességek márka-ábrázolási módját kölcsönzi, hogy megkérdőjelezze a politika és társadalom múltra irányultságát. A “Nosztalgia” logója egy-egy Ausztriában és Magyarországon jól ismert édességmárka emblémájából épül föl, azonban mindkettejüket módosítottuk az új kontextusban: a Túró Rudi ikonikus pöttyei tökéletes sort alkotnak amíg el nem érik a bal alsó sarkot. Ott viszont alig észrevehetően helyet változtatnak, föllázadva azon tudattalan szabályok ellen, amelyek kulturálisan meghatározott stratégiák a társadalmi kihívások megfogalmazására. Nemes Csaba és Romana Egartner nagyon különböző megközelítésmódokat alkalmaznak a “ma van, holnap nincs” tematika megvilágítására.

Nemes Csaba Puhányok (2009) c. videója az előítéletek és a megbélyegzés a magyar társadalomba mélyen beleivódott problémáira reflektál. Egy közvetlen, dokumentarista stílust használva valós idejű eseményeket rekonstruál, tárgyakkal és viselettel hangsúlyozva a nosztalgikus elemeket a Hipster, a Yuppie és a szélsőséges karaktereiben. Nemes helyi szociálpolitikai ismeretei meghatározó szerepet játszanak munkájában, mivel a konkrét szituációk bemutatásából származó erőre hagyatkozik, semmint az absztrakt politikai szimbólumok használatára. E munkájában azonban e szimbólumokra reflektál és azok helyére a job- és baloldali ideológiák skáláján. A haladás és a nacionalizmus eszméinek népszerűsítését célzó szimbólumhasználat tematikája áthatja Nemes munkáját rámutatva az összefüggéstelen realitásra a vélt és a valós értelem között. Egy képfolyamon keresztül zajló folyamatos párbeszédben Nemes egy komplex, a helyi és a globális múltból származó képi világot fölhasználva gondolkodik és beszél. Az utóbbi néhány évben többnyire festett, azonban a Puhányok azon animációs filmjei egyikét képezi, amelyeket a magyar társadalomban feszültséget keltő témákról készített.

www.knollgalerie.at/nemescsaba

Romana Egartner elegáns természeti szimbolikához fordul. Munkája egy éppen kivirágzó zuzmó ábrázolásával a rugalmasság és a kitartás eszméit juttatja kifejezésre. A zuzmók érzékenyek a környezeti változásokra, azonban még ha hosszú hónapokon át meg is vonták tőlük a vizet, elegendő egy jótékony zuhany a felélesztésükhöz.

A zuzmó csupán a víz tápláló erejétől megváltoztatva pozícióját, a térben kinyílik és összecsukódik. Egartner egy zuzmó föléledését rögzítette, vizet fecskendezve a felületére. Úgy tűnik, a zuzmó túlélési üzemmódból a funkcionális állapotba való visszatérésehez mindössze másodpercekre volt szükség. A növény csupán attól az ösztöntől vezérelve virágzik, hogy nagyobb felületet kínáljon a víz számára. Egartner készített egy programot, amely a “képi információ fluktuációja alapján hangot general. Így a néző számára nem csupán láthatóvá hanem hallhatóvá is válik a zuzmó változó állapota”. A növény teljes feléledési folyamata manipulált, amely egy hamis sebesség-, hatékonyság- és szépségképzetet társít a zuzmó-lét szigorúságához. A feléledés és a hibernálás folyamatos ciklusában a zuzmó a kultúra, idológia és nosztalgia szimbólumává válik. Egartner szavaival: “a zuzmó finom mozgása, valamint a kromatika változása a merevség és az újjáéledés közti dinamika lefordításaként értelmeződik”.